Martos Hanga vallomása: egy pillanat mindent megváltoztatott

A Nemzeti Színház egyik legfiatalabb és legtehetségesebb művésze, Martos Hanga őszintén beszélt arról a váratlan egészségügyi krízisről, amely tavaly majdnem véget vetett nemcsak a karrierjének, hanem az életének is. A mindössze 26 éves színésznő egy előadás közben kapott sztrókot, és azóta hosszú, fájdalmas, de tanulságos úton indult el a gyógyulás felé.

Egy átlagos nap, ami mindent megváltoztatott

„A sztrók estéje teljesen átlagosan indult” – meséli Hanga. Délelőtt Oscar Wilde Saloméját próbálta, egy nehéz, érzelmekkel teli jelenetet. A rendező, a bolgár Diana Dobreva nem beszélt magyarul, így senkinek sem tűnt fel, hogy Hanga már a próbán összefüggéstelenül beszél – a sztrók első jelei ekkor jelentkeztek.

„Futni is elmentem, majd lefeküdtem pihenni az öltözőben. Fáradtnak éreztem magam, de nem gondoltam, hogy komoly baj van” – idézi fel.

Másnap este, előadás közben újra rosszul lett. A takarásban lebénult, de csak néhány másodpercre. Azt hitte, a fáradtság miatt van. Ám a tünetek ismét visszatértek: nem jutott eszébe a szöveg, megakadt a mondat közepén, míg végül összeesett.

A mentősök eleinte nem akarták kórházba vinni, hiszen minden értéke normális volt. Csak a pulzusa volt alacsony. „Ragaszkodtam, hogy bevigyenek. A mentőben lettem rosszul. Onnantól semmire sem emlékszem.”

Később kiderült: agyi aneurizmája volt – az agy egy erében másfél centiméteres kidudorodás alakult ki, ami nyomást gyakorolt a környező erekre, oxigénhiányt és agyvérzést okozva.

„Amikor felébredtem, lebénultam”

„Amikor magamhoz tértem a műtét után, a jobb oldalam teljesen lebénult. Először nem fogtam fel, mi történt. Azt hittem, pár hét, és újra a régi leszek. Csak később értettem meg, hogy ez nem múlik el nyomtalanul. A sztrók az életem része lett.”

Hanga ezután minden energiáját a rehabilitációra fordította. Naponta tornázott, újra tanulta a járást, beszédet, mozdulatokat.

„Nem aludtam, csak tornáztam. Az volt a célom, hogy visszatérjek a színpadra. Ez volt az álmom, az életem értelme. Azt hittem, minden, amiért küzdöttem, elveszett – de végül rájöttem, hogy valami sokkal nagyobbat kaptam.”

„A sztrók után megtanultam élni”

Hanga ma már másképp tekint az életre.

„Már nem vagyok ugyanaz az ember, de nem is akarok az lenni. A sztrók új utat mutatott. Megtanított arra, hogy türelmes legyek magammal, és értékeljem azt, ami van. Megtanultam, hogy az élet nem arról szól, hogy mindenáron megfeleljünk másoknak. Hanem arról, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.”

A színésznő azóta felmondott a Nemzeti Színházban, hazaköltözött Pécsre, és a férjével új életet kezdett. Házat építenek, és Hanga új célokat tűzött ki maga elé – már nem a színpad áll az élete középpontjában, hanem a teljes élet maga.

„Tudom, milyen törékeny az élet, és mennyire szerencsés vagyok, hogy itt vagyok. A sztrók elvett sok mindent, de adott valamit, amit korábban nem ismertem: a békét önmagammal.”

(Borsonline.hu nyomán)