A szél mindent letarolt – csak egy apa nem engedte el lánya emlékét

Egy apa kétségbeesetten kapaszkodott abba a vékony kis fába, amelyet egykor a kislánya ültetett – utolsó, élő mementója volt a gyermekének, akit már soha többé nem ölelhetett magához. A tájon tomboló szélvihar olyan erővel csapott le, mintha ki akarná tépni a földből nemcsak a fát, hanem minden szeretettel teli emléket is, amely még megmaradt. A vihar dühöngve tépte fel a házak tetejét, villanyoszlopokat hajlított meg, mintha papírból lennének, de az apa egy pillanatra sem engedett: testével a törékeny fatörzs fölé hajolt, karjaival óvón körülölelte, úgy védte, mintha a kislányát tartaná újra a karjában.

Az arra járók döbbenten figyelték a jelenetet. A férfi nem hősiességből állt ellen a természet féktelen erejének. Nem makacsságból vagy bátorságból. Hanem abból a végtelen, csillapíthatatlan szeretetből, amely egy szülőt az örök veszteség után is a gyermekéhez köt. A tekintetében nem félelem volt, hanem eltökéltség: nem engedi, hogy az utolsó élő emlék is elvesszen, amely lánya után maradt.

Ahogy a szél süvítve csapkodta a férfi hátát és próbálta letaszítani őt, a jelenet mégis valami megmagyarázhatatlan békét sugárzott. Mintha abban a néhány percben az apa újra együtt lett volna a gyermekével. A törzs fölé hajolva érezte, hogy ebben a kis fában még mindig él valami abból, aki már nem lehet vele. És ő bármeddig hajlandó elmenni, hogy ezt megvédje.

Ez a fájdalommal, szeretettel és emlékkel terhes pillanat tökéletesen megmutatta, mire képes egy megtört, de szeretettel teli szív: még a vihar tombolásával is szembeszáll, ha arról van szó, hogy megőrizze azt a kis darab életet, amely még összeköti valakivel, aki pótolhatatlanul hiányzik.

A videót ide kattintva tudod megnézni!

Vétte az apa a fát a széltől amit elúnyt kislánya ültetett

HírStart 24 Szerkesztőség

Független online hírportál friss hazai és nemzetközi hírekkel, naprakészen.
Célunk: röviden, tömören, kattintás nélkül is érthető legyen, mi történik a világban.