Kidobott élelmiszer a 14. kerületben: sokkoló látvány

Reggel, amikor végigsétáltam a XIV. kerület egyik kisboltja előtt, szó szerint meg kellett állnom. Egy szeméttároló mellett mentem el, és az volt tele… frissnek tűnő kenyerekkel. A torkom összeszorult, és őszintén mondom: könny szökött a szemembe.
Miért dobunk ki élelmiszert egy olyan országban, ahol emberek éheznek?

Ott álltam a kuka mellett, és percekig csak néztem a kidobott cipókat. Egyik sem volt penészes, sérült vagy romlott. Legfeljebb két-három naposak lehettek, kicsit megszáradva — de még bőven ehetőek voltak. Mégis a szemétben kötöttek ki. Miért? Mert már nem elég „frissek”? Mert így diktálja a fogyasztói világ, ahol a tökéletesség látszata mindennél fontosabb?

Abszurd és szívszorító, hogy olyan korban élünk, ahol a bőség közepette rengeteget pazarolunk, miközben a nélkülözők egyre többen vannak. Mintha elfelejtenénk az étel tiszteletét, a felelősséget a környezetünk iránt, és az együttérzést azok felé, akik kevesebbet kapnak az életből.

Közben akaratlanul is azon gondolkodtam:
hány család örülne egy vekni kenyérnek? Hány gyermek menne aludni jóllakottan, ha ezek a cipók nem a kukában végeznék?
Miért nem lehet ezeket odaadni a rászorulóknak? Miért könnyebb a szemétbe dobni, mint segíteni?

Bementem a boltba, hogy rákérdezzek. Az eladók csak a vállukat vonták: „Sajnos így szól a szabályzat. Nem adhatjuk oda senkinek. Ha valaki rosszul lesz tőle, minket vesznek elő.”
Értem én a félelmet, de közben néha úgy érzem, hogy nem az ételtől betegednénk meg, hanem attól a rendszertől, amelyik inkább kidobja, mintsem hogy segítsen másokon.

Ez a látvány egész nap bennem maradt. És azt hiszem, érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy hová is tartunk, ha az élelmiszer számunkra már csak áru – és nem érték.

HírStart 24 Szerkesztőség

Független online hírportál friss hazai és nemzetközi hírekkel, naprakészen.
Célunk: röviden, tömören, kattintás nélkül is érthető legyen, mi történik a világban.

Hirstart24 eredeti tartalom