Szolnok most csendesebb lett. Egy hang, amely mesélt, énekelt, vigaszt nyújtott és lelket emelt, elnémult.
Danyi Zsuzsi – ahogy mindenki ismerte – hosszú betegség után, 2025 októberében elhunyt. A város, amelyet egész életében szolgált, most gyászol.
Egy évvel ezelőtt diagnosztizálták nála a súlyos betegséget, de soha nem adta fel. Mosollyal, hittel és rendíthetetlen derűvel küzdött, ahogy egész életében is tette. Alig egy hónappal ezelőtt még jótékonysági koncertet rendeztek érte az Aba-Novák Agórában – ma már csak az emléke maradt velünk, de az fényesebben ragyog, mint valaha.
Egy élet a kultúráért és a közösségért
Danyi Zsuzsanna a szolnoki kulturális élet egyik meghatározó alakja volt. Nemcsak mesemondóként és újságíróként, hanem közösségszervezőként is generációkat inspirált.
„Hiszem, hogy jónak lenni érdemes, és fejlődni elengedhetetlen” – vallotta magáról. Ez a mondat nemcsak ars poeticája volt, hanem életének minden pillanatát áthatotta. Munkáját a jóság, a hit, a közösség szeretete és az emberség vezérelte.
Mesemondóként 1995-ben hallhatták először az Aktív Rádióban, később tizenöt éven át dolgozott a Szolnok Televízió kulturális szerkesztőjeként.
Saját műsora, a Mesepercek sok ezer gyermeket tanított meg hinni önmagában. Nemcsak meséket mondott, hanem a gyerekek történeteit is meghallgatta – azokét, akik álmodni mertek.
A zene és a mese találkozása
Zsuzsi életében a zene különleges szerepet játszott. Több mint másfél évtizeden át dolgozott együtt a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, ahol meséivel és játékos előadásaival segített a gyerekeknek megérteni és megszeretni a klasszikus zenét.
A Csellóhercegnő és az Angyalszárny című művei nemcsak mesék voltak – hanem érzelmi hidak a gyerekek és a zene világa között. Ezeket a történeteket a zenekar és a Légierő Zenekar is színpadra vitte, Zsuzsi pedig mindig ott állt a fény közepén, szerényen, de sugárzóan.
Íróként is maradandót alkotott
A Tiszai mesevirágok című kötete 25 szolnoki gyermekmesét gyűjtött össze, a Szolnoki Művésztelep illusztrációival.
A könyv nemcsak irodalmi siker lett – elnyerte az Országos Városmarketing Gyémánt Díjat is –, hanem érzelmi örökség, amelyen egy egész generáció nőtt fel.
Közösséget épített, hagyományt teremtett
A Szolnoki Népdalkör vezetőjeként új életet lehelt az együttesbe, majd megalapította az Itt-Honi Népzenei és Néptánctalálkozót, amely azóta is a helyi hagyományőrzés egyik legfontosabb eseménye.
Mindig hitt abban, hogy a közösség megtartó ereje felér a legnagyobb orvossággal.
Amikor szeptemberben jótékonysági estet szerveztek neki az Agórában, a színpadon ott volt mindenki, akinek valaha segített: zenészek, táncosok, mesemondók és barátok.
Az este végén, amikor felcsendült a záró dal, a közönség tudta – ez már nemcsak egy koncert, hanem búcsú is.
Egy város gyásza, egy élet üzenete
Szolnok most gyászol.
De Zsuzsi hangja, mosolya és üzenete nem tűnik el. Ott marad minden gyermek mesekönyvében, minden népdalban, és minden mosolyban, amit valaha ő indított el.
A Tisza partján a mesék tovább ringanak – most már érte is.
Nyugodj békében, Danyi Zsuzsi. A történetek nem érnek véget – csak más hangon szólnak tovább.
