A 17-szeres válogatott futballista egy héttel 63. születésnapja előtt, szerda este kapott szívinfarktust. Bár azonnal megkezdték az életmentést, előbb a váci kórházba, majd onnan a Honvédkórházba szállították, de sajnos már nem tudták megmenteni.
Nagy Tibor az Újpest utánpótlásában kezdte pályafutását, majd 1986-ban került Vácra, ahol 352 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, és a klub ikonikus alakjává vált. Csapatkapitányként vezette a Csank János irányította Vác FC Samsungot, amely 1994-ben bajnoki címet nyert. A piros-kékekkel kétszer ezüstérmes lett a bajnokságban, háromszor döntőt játszott a Magyar Kupában, és mindig kulcsszereplője volt a sikereknek. Kiemelkedő rúgótechnikája révén rengeteg gól született szabadrúgásai és szögletei után, amivel a szurkolók kedvencévé vált.
A magyar válogatottban 1991-ben, Mészöly Kálmán második kapitányi ciklusa alatt mutatkozott be, és 1993-ig 17 alkalommal viselhette a címeres mezt, ezalatt egy gólt szerzett.
Edzőként is maradt hű szeretett klubjához: 2007 tavaszán a Dunakanyar-Vác vezetőedzője lett, majd 2015 és 2018 között ismét irányította a Vác FC-t az NB II-ben. Pályafutása során dolgozott többek között Dunaújvárosban, Cegléden, Balassagyarmaton és legutóbb a Nógrád megyei I. osztályú Bánk-DUSE csapatánál.
A váci szurkolók máig legendaként tisztelték, a mérkőzéseken gyakran csendült fel a rigmus: „Nagy Tibor a legnagyobb király!” Most azonban a magyar futballvilág gyászolja azt az embert, aki játékosként és edzőként is örökre beírta magát a sportág történetébe.
