Deutsch Tamás listája és Geszti Péter reakciója – újabb fejezet a kulturális vitában
Deutsch Tamás, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője a napokban nagy visszhangot kiváltó kijelentést tett, amikor név szerint sorolta fel a magyar könnyűzenei élet ismert szereplőit, akik szerinte az elmúlt 35 évben több alkalommal is hozzájárultak ahhoz, hogy koncerteken és fesztiválokon elhangozzon a kormánykritikus skandálás. A politikus felsorolásában zenekarok, énekesek, színészek és televíziós személyiségek is helyet kaptak.
A felsoroltak között volt több népszerű formáció, köztük ByeAlex és a Margaret Island, akik nemrégiben meglepő módon lekerültek az augusztus 20-i állami ünnepség hivatalos programjából, noha korábban szerepeltek a fellépők között. A listára felkerült Geszti Péter is, aki hosszú pályafutása során a zenei és színházi élet meghatározó alakjává vált, és akinek a munkásságát számos generáció követi figyelemmel.
Geszti a Vásárhelyi Televíziónak adott interjúban reagált a politikus felsorolására. Úgy fogalmazott, hogy számára „megtiszteltetés olyan névsorban szerepelni, ahol több ismert előadóval együtt említik”. Ugyanakkor hozzátette: a koncertjein soha nem hangzottak el politikai skandálások, és ez nem is célja. Véleménye szerint egy-egy előadás éppen attól értékes, hogy mindenki számára nyitott, legyen az közönség soraiban kormánypárti vagy ellenzéki szavazó.
„A koncerteknek és a kulturális eseményeknek éppen az a lényege, hogy összekössék az embereket, és ne elválasszák őket” – fogalmazott Geszti. Hozzátette, hogy bár van határozott elképzelése arról, hogyan kellene működnie egy jól felépített demokráciának, a színpadon ezt soha nem politikai üzenetek formájában szeretné képviselni. Inkább ironikus megjegyzésekkel él, amelyekkel bármelyik hatalmi rendszer felé képes kritikát gyakorolni, ha úgy érzi, szükséges.
Kiemelte: nem célja hergelni vagy megosztani a közönséget, hiszen a művészet feladata szerinte az, hogy közösséget építsen, inspiráljon, és értéket adjon. Hozzátette, hogy a humor és az irónia mindig is fontos eszközei voltak az előadásainak, de ezek nem politikai indíttatásból születnek, hanem inkább a közönséggel való közvetlen kapcsolatteremtést szolgálják.
Az ügy újabb fejezete annak a tágabb vitának, amely a kultúra, a művészet és a politika kapcsolatáról zajlik Magyarországon. Egyesek szerint a művészeknek joguk van szabadon kifejezni a véleményüket, mások úgy vélik, a művészetnek elsősorban szórakoztatnia és értéket közvetítenie kell, politikai tartalom nélkül.
A történet mindenesetre jól mutatja, hogy a kulturális élet szereplőinek megszólalásai és fellépései sokszor túlmutatnak a színpadon, és szélesebb társadalmi vitákhoz is hozzájárulnak.